Select Page

Egyezség

…kisfiús volt a mosolya. Ártatlan. Ha nem tudnám, hogy ő az ország legjobban képzett gyilkológépe, hittem volna neki. Szemétláda.

Nagyon későn jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Inkább csak egy megérzés volt, semmint tényleges gondolat, de mire megfordultam, a rám szegezett pisztoly már szemmagasságba került.

– Igor…mindig örülök, ha látlak – mondtam, mire a férfi rám mosolygott.
– Csinos vagy Riza, ülj le kérlek. Beszélgessünk.

Összehúztam a szemem, hogy a saját lakásomban parancsolgatnak nekem, de a tény, hogy egy töltény jó eséllyel szétloccsanthatja az agyamat, jobb belátásra bírt.

– Mennyit kapsz érte? – kérdeztem, és igyekeztem nyugodt maradni.
– Ötvenezret előre, illetve százezret utólag.
– Szégyen.
– Érted? Szerintem is – mosolygott rám ismét.

Leültem az ablak előtti fotelbe, ő pedig helyet foglalt velem szemben, de a pisztolyt továbbra is rám szegezte.

– Ugye tudod, hogy ha a Berettával puffantasz le, visszajövök kísérteni? – kérdeztem, mire felnevetett.

A hangja a régi időkre emlékeztetett. Mikor még közösen vállaltuk a melókat.

– Te meg a német fegyverimádatod…
– Belgrádban nem panaszkodtál rá – jegyeztem meg.

Igornak megrándult a szája széle.

– Belgrádban igyekeztem nem megdögleni. Magasról tettem rá, hogy milyen stukker van nálad.
– Pedig két jó Waltherem bánta azt az estét. De a Smith&Wessont kimentettem.
– Amit tőlem kaptál?
– Azt.
– Milyen megható.

Szinte kisfiús volt a mosolya. Ártatlan. Ha nem tudnám, hogy ő az ország legjobban képzett gyilkológépe, még el is hittem volna neki. Szemétláda.

– Amikor anyám figyelmeztetett arra, hogy vigyázzak a férfiakkal, valami ilyesmire gondolhatott – állapítottam meg nyugodtan, mire Igor felröhögött.

– Ha anyád tudná, hogy alapjáraton is százötvenezres vérdíj van a fejeden, másként gondolkozna rólad.
– Nem hiszem, hogy attól jobban kedvelne – feleltem elgondolkozva.
– Kár érted, Riza – sóhajtotta. – Pedig téged eskü kedveltelek. Az a balhéd éjszakon. Azt mondják, hogy kivágtál egy darabot Boriszból.
– Kellett az információ – vontam meg a vállam. – De a hírek mindig túloznak. Figyelj Igor, kössünk egyezséget!

A férfi szeme felcsillant, mint aki csak erre várt.

– Mégpedig?

– Megkapod tőlem a vérdíjat, és még ötvenet, ha futni hagysz.

Csalódottan félrehúzta a száját.

– Abban nincs semmi szórakoztató. Meg most azt gondolod rólam, hogy nekem a pénz számít? – kérdezte enyhe sértődöttséggel a hangjában.
– Jól van. Háromszázezer, de akkor elhozod nekem Boriszt.

Felröhögött, ugyanakkor le is engedte a fegyvert.

– Hozzam el neked az éjszaki maffiafőnököt rongyos háromszázért? Ez még viccnek is rossz.

Rohadék, engem akar lehúzni.

– Négyszázezer – módosítottam. – Itt, most. Kézpénzben.

Igor rám villantotta a kétezer wattos vigyorát, és így szólt:

– Legyen félmillió, és akkor az úgy baráti kedvezmény.
– Seggfej vagy – mondtam, de megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.

A széfhez léptem, és kipakoltam a tartalmát. Igor komótosan elrakta a pisztolyt, majd a vállára vette a táskát, és az ajtóból visszafordulva ennyit mondott:

– Mindig öröm veld üzletelni, Riza. Legközelebb vacsorázzunk együtt. Egyébként Borisz már a fürdőben van. Hoztam zsákot meg szerszámokat is. Azt ajánlom, hogy ne késlekedj vele, mert harminc fokban nem sokáig marad rózsaillatú.