Select Page

A testőr

Kilencvenkilenc százalékra garantálok. Felkészültség kérdése az egész.

– Szóval? Hány százalékos vagy?
– Hogy érted? – néztem rá.
Megrándult az arca a visszafojtott mosolytól.
– Azt mondják rólad, hogy száz százalékos a garanciád. Akit elvállalsz, azt életben tartod. De én ennek nem dőlök be! Mindenki hibázik, még te is! Szóval, hány százalékos vagy valójában?
Felvontam a szemöldököm. Micsoda szemtelen kérdés!
– Kilencvenkilenc – feleltem, és egyáltalán nem éreztem túlzónak.
– Kilencvenkilenc?
– Ja.
– Nem hiszek neked! – jelentette ki, majd keresztbe fonta a karjait. – Túlzás, lehetetlen! A legjobbak is csak kilencven százalékra garantálnak.
– Akkor ők nem a legjobbak. Felkészültség kérdése az egész.
Meg egy adag mázli. Ja, egy adag mázli mindig kell.
– Felkészültség? – röhögött fel. – Ne mondd már, hogy te mindig maximálisan felkészült vagy!
– Pedig de.
– Akkor mi volt az az egy százalék?
Megvontam a vállam. Az extra körülmény volt.
– Egy vadászgép szétlőtte a kis erdei kunyhót, ahová elvittem a férfit. Azon mondjuk meglepődtem, de még akkor is sikerült életben tartanom.
Loius nagyot nézett, és halkan füttyentett.
– Hogy csináltad?
– Bele löktem a nagy halastóba. A robbanástól megmenekültünk, de kiderült, hogy a tag nem tud úszni. Ezt az apróságot ugyanis elfelejtették közölni velem. Majdnem megfulladt. Úgy élesztettem újra.
– Megkaptad a pénzed?
– Lótúrót. Még neki állt feljebb, hogy meg akarom ölni!